Őszi zarándoklat a Bakonyban

Őszi zarándoklat a Bakonyban

Hűvös őszi reggelen csodálatos napsütésben autózunk Bakonynána felé, hallgatom a hátsó ülésen csicsergő gyermekeimet és a szívem tele van hálatelt várakozással.

„Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad…”

A FOTÓK IDE KATTINTVA TEKINTHETŐEK MEG!!

Hálás vagyok, mert olyan helyen élhetek, ahol akár fél óra autózással válogathatok az erdő mélyén megbújó szakrális helyszínek között, ahol már évszázadokkal ezelőtt remeték imádkoztak. Hálás vagyok, hogy a hét elején még az eget eltakaró felhők felszakadoztak. Hálás vagyok, mert hosszú kihagyás után újra lehetősége van találkozni Főegyházmegyénk családjainak, ugyanakkor tele a szívem várakozással, vajon ki merte elfogadni a Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációjának meghívását. Hiszen járvány van. Sok programunkat le kellett mondanunk az idén, vagy át kellett helyeznünk az online térbe, és már nagyon várjuk a személyes találkozást.

Rácsodálkozás a teremtett világ értékeire, ezzel a mottóval indítottuk útjára évekkel ezelőtt tavaszi és őszi zarándoklatainkat, melynek során a körülöttünk elterülő erdők mélyén megbúvó szent helyeket felkeresve fordulunk Mennyei Atyánkhoz. Idén, október 10-én szombaton reggel a Bakony szívében rejlő Római fürdőn keresztül indulunk kicsik és nagyok közel hatvanan a jásdi szentkúthoz, hazánk egyik legrégebbi Mária kegyhelyére. Október van, Mária hónapja.

Megállóink során Munkácsi János családos diakónus a Szentatya által május 24-én elindított Laudato si évhez kapcsolódva Szent Ferenc Naphimnuszának gondolataival, valamint a 14. zsoltár szavaival vezeti gondolatainkat. Gyermekeink a fák földből kibújó összekuszálódott gyökereibe kapaszkodva, az ösvények göröngyein botladozva, a patakon átugrálva, a megpihenni készülő növényzet között szaladgálva, a hegyoldalban bújócskázva, a felhők mögül kibúvó nap ereje által felszáradó harmatcseppeket figyelve, apró bogárkákat szemlélve fedezik fel teremtő Atyánk hatalmas szeretetét.

Megérkezve a Szentkúthoz üdvözöljük azokat, akik a túra nehézségeit nem tudták vállalni, így csak itt Jásdon csatlakoznak hozzánk. Közösen hallgatjuk meg Ft. Dasek Viktor plébános úr szavait, aki házigazdaként köszönt minket, majd bemutatja a kegyhelyet. Tudták Önök, hogy „A keresztény Szentkút az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint 600 évnél régibb.” (Tremmel Lőrinc: Jásd-Szentkút története) És azt, hogy Jásd a legenda szerint nevét is a remete Jásdi (Javas) Péterről kapta, aki ide, a hegyre járt vezekelni nagy bűneiért? „Egyik éjjel álmában Szűz Mária, karján a kis Jézussal megmondja hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. (…) a rózsafüzér Mária-érme beleesik a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakad föl, mely alatt fénylőn tündöklik az érmen Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet felfut Tésre, hívja az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondja. A kúthoz jövők között egy sánta is van, akinek a víztől meggyógyul a lába. Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről.” (Tremmel Lőrinc: Jásd-Szentkút története)

Jásd hagyományosan vallásos falu, élő hagyományokkal. Viktor atyától megtudjuk azt is, hogy a jásdi asszonyok minden évben nagypéntek reggelén 5-6 óra körül kimennek az ősi Szentkút kifolyásához és megfürödnek a vízben, hogy megtisztítsák lelküket.

A kegyhely történetének megismerését szentmise követi, melyet Ft. Fodor János családreferens atyánk celebrál. A szentmisében csatlakoznak hozzánk a jásdi hívek is.

János atya szentbeszédében arról elmélkedik, hogy az Istennel való találkozás útja olyan, mint egy papírhíd. Egy teljesebb életre vezet, de rá merünk-e lépni, járunk-e rajta?

Mária kegyhelyen vagyunk, keressük, hogyan tudnánk jobban hozzá kapcsolódni. Egy erős, karakteres asszonyra gondolunk, aki megmondja, mit tegyünk, hogyan éljünk, de Mária nem ilyen. Isten üzenetét hallva ő is elgondolkodik a válaszon. Simone Weil írt arról, hogy ha találkozunk az életben valamivel, ami jó, elgondolkodunk mi is, csatlakozzunk-e hozzá. Valójában nem a jó és rossz csatája, a rossz dolgok léte a nehézség, hanem az, hogy a jót nem becsüljük, nem találjuk meg eléggé. Mária találkozik Isten szavával, végül elköteleződik, engedi, hogy az üzenet megtörténjen vele.

Mi hagyjuk-e, hogy Isten szava jóvá formáljon bennünket, és el tudjunk köteleződni a jó mellett?

Mária kegyhelyen vagyunk, ahol nyitottabb a Lélek. Engedjük meg, a forrás új teret nyisson Isten felé bennünk! Engedjük, hogy a csoda megtörténjen ott, ahol erre nem is gondoltunk. Kérjük a jásdi Szűzanyát, járjon közbe értünk! Legyünk nyitottak a csodára, a csodák segítségével új terek, új lehetőségek nyíljanak meg családjaink életében! – mondja János atya.

A szentmisét követően a 6 méter magas hófehér Szűzanya szobor lábainál a Szentkút kertjének ölelésében fogyasztjuk el magunkkal hozott ebédünket. Járvány van, betartjuk a szociális távolságot. Mégis oly jó találkozni. Jó együtt lenni, hogy aztán testileg-lelkileg feltöltődve térhessünk haza otthonainkba.

H. Szukop Andrea


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérem, adja meg a helyes számot! *