Lelkigondozás az önismeret tükrében

Lelkigondozás az önismeret tükrében

Beszélgetés Kőrösi Edina mentálhigiénés lelkigondozóval,aki csoportokat vezet.

A családpasztorációhoz kapcsolódó Remény Forrás Egyesület több lelkigondozói csoportot indított az évben, amire egyre nagyobb igény mutatkozik. Mit lehet tudni ezekről a kurzusokról?

Mindegyik meghirdetett lelkigondozói csoportunk önismereti alapú, bármi legyen is a témánk fókusza. Ez annyit jelent, hogy bármilyen témát is járjuk mélyebben körül, – pl. elengedés, veszteség, gyász, érzelmi bántalmazás, kapcsolati konfliktusok – akár családban, munkahelyen stb. – önmagunk megismerésének a folyamatába kezdünk bele. Az önismeret erősen összefügg mindennel a lelki életben, segíthet megérteni miért teszünk olyat, amit nem szeretnénk, vagy miért nem teszünk valamit, amit egyébként nagyon szeretnénk, miért reagálunk meglepően túl hevesen, vagy esetleg visszahúzódóan. Tapasztalataim szerint önismereti munkába általában akkor kezdünk bele, ha olyan élet helyzetbe kerültünk, amikor elakadtunk „valamiben”, ha valami hiányt vagy veszteséget és abból fakadó szenvedést élünk meg. Tehát alapvetően egészséges lelkületűnek éljük meg magunkat, de épp valami „túl nőtt rajtunk” és megelőzésként elébe megyünk, hogy abból a válságból vagy krízisből, amibe kerültünk, gyorsabban kijussunk. Ilyenkor az ember keresi a megerősítést, a kapaszkodót, a kiutat, a megoldás valamilyen formáját, és megpróbál segíteni magán, pusztán azért, hogy jobban legyen, és élhetőek legyenek a mindennapjai. Életünkben ezek a legalkalmasabb pillanatok egy belső, mélyebb lelki munka megkezdésére. A lelkigondozói csoportok ennek szeretnének teret adni.

Mi a célja a lelkigondozói csoportnak?

A csoport célja, hogy képessé váljunk az önmagunkhoz kapcsolódásra, aminek automatikus következménye lesz majd önmagunk elfogadása, megértése, és önbecsülésünk megerősödése. Amikor önmagunkhoz kapcsolódunk, valójában a legtöbbet tettük magunkért és ez minden kapcsolatunkra, kapcsolati rendszerünkre kihat, kezdve az Isten kapcsolatommal, folytatva a környezetemben közel és távolabb levőkkel. Az önismereti munka egy lelkigondozói csoportban, egyben magában foglalja az Isten felé fordulásunkat, a hozzá való kapcsolódásunkat is. Megtapasztaljuk a szeretetet, mint létezési formát és azt, hogy ez nem a küzdésről és erőlködésről szól, hanem a megengedésről, az alázatról, az Istenre való ráhagyatkozásról. A problémák, akármennyire fájdalmakkal teliek, elviselhetőbbé válnak és ki tudunk nézni mögülük.

Ha valaki jelentkezik csoportba, milyen időtávlatban gondolkodjon?

Egy hosszabb folyamatra kell gondolnunk, nem egy gyorstalpaló. Ha az lenne, akkor csak a felszínen maradnánk és hosszú távon nem lenne ránk hatással. Fél éven át találkozunk 2-3 hetente, 3 órában. A találkozások között eltelt időszak is nagyon fontossá válik, mert itt vagyunk kint „terepen” és tanuljuk a tudatos önreflexiót alkalmazni kapcsolatainkban, megélt helyzeteinkben és ezek nagyon sok mindent mesélnek rólunk. A csoporttagok tapasztalataim szerint összejárnak a későbbiekben is, ez a 6 hónap mély nyomot hagy bennük, sokszor egy-egy újjászületést élnek át együtt. Van úgy, hogy a szó szoros értelmében, mert például az egyik csoportban, egy hölgy a hetekben fog szülni és végig kísérte a csoport a várandóság 9 hónapját. A férje után mi voltunk az elsők, akik megtudtuk, hogy babát vár, amikor még ő maga sem hitte el. Ezek nagyon felemelő élmények. Megindít, amikor látjuk, hogyan válik valaki a 9 hónap alatt anyává.

Mire számíthatnak a jelentkezők?

Az első pillanattól hangsúlyozom a tagoknak, hogy a saját érzéseinkre fókuszálunk, a figyelmünket befelé irányítjuk, ezt sokszor el kell mondanom, az önismereti munkában ez nagyon fontos. Az életben is hajlamosak vagyunk arra tenni a hangsúlyt, hogy a másik ember vajon mit gondol, mit érez, ugyanakkor nem vagyunk gondolatolvasók. Amíg az embertársunk nem kommunikálja felénk, hogy benne mi van, addig nem tudhatjuk, igaz van, amikor azután sem értjük a másik embert. Amíg magunkat nem ismerjük, addig a másik emberre sem mondhatjuk, hogy ismerjük. Rengeteg fájdalmas tapasztalatot össze tudunk szedni, ha nem a saját érzéseinkre figyelünk, hanem találgatunk a másik ember érzéseit illetően. A saját érzéseink minden helyzetben „kéznél vannak”, megtanuljuk mélyebben felismerni és hitelesíteni magunkban. Ez egy tanulási folyamat, amiben életünk végéig fejlődhetünk, a csoportban pedig készséggé válik bennünk, hogy a saját érzéseinkre figyeljünk, és mint jelzést, üzenetet vegyük, amelyek rólunk szólnak, rólunk mondanak valamit. Izgalmas tud lenni! A csoportban a jelenben vagyunk, az itt és most-ot éljük meg együtt, ahogy éppen vagyunk. Amikor még nem volt a jelentkezések előtt egyéni konzultáció, többen azt gondolták, hogy leülünk körbe, és ki-ki elmondja a saját panaszát, fájdalmát, de valójában a csoport nem így működik, nem erre való. Az ilyet bevisszük egyéni lelkigondozói beszélgetésbe és ez is egy választható út. A csoportban nem a problémára, hanem saját megélt érzéseinkre fókuszálunk.

Hogyan néz ki egy csoport folyamat? Van valami tematikája?

A csoportban feltérképezzük a hozott mintáinkat, sémáinkat, megkeressük a belső mozgatórugóinkat, és elkezdjük felismerni és lassan megérteni jelen működésünket és eközben megtalálja ki-ki a saját erőforrását. A tanulmányaim során kidolgoztam egy egyedi tematikát, ami egy szakemberekből álló team illetve a szuper vízorom validálásával indult útjára. E mentén haladunk azóta is, és ez adja a „műhelymunka” gerincét, amit mindig tovább csiszolok és minden csoportra külön rászabok, attól függően mi a hangsúlyos, mit igényel az adott közeg. A csoportos lelkigondozói „műhelymunkát” egy őszinte, bizalommal teli, elfogadó, támogatói légkörben éljük meg. Általában a nevetés is legalább olyan súlyú egy-egy alkalommal, mint a mélységek megélése, sok mindent színes interakcióban dolgozunk fel így a komolyság és könnyedség harmóniában tud lenni, így könnyebbé válik a feldolgozás is. Szükséges a humor, mert ha túl komolyan vesszük magunkat, akkor azzal azonosulunk, pedig az élet ennél fesztelenebb létezést kínál nekünk. Krisztus feltámadása óta tudja ezt a keresztény ember, csak nem minden esetben ezt éli meg. A legtöbben nem erre lettünk kondicionálva, mert vagy mi magunk nem értettük meg vagy nem úgy közvetítették felénk az üzenetet, vagyis a „testre szabás” nem tudott minden esetben megtörténni

Milyen elvárásaitok vannak a jelentkezők felé?

Elvárás? Ez az a hely, ahol semmi elvárás nincsen! Ha jobban belegondolok, azért mégis van. Ha valaki jelentkezik a csoportba, az ne a szomszédja, kollegája, párja, barátja unszolására jöjjön, hanem kizárólag saját motivációból, ő akarjon jönni. Ez legyen 100 %-os választás és indíttatás a részéről és önmagáért tegye, ekkor tudunk önmagunkon hatékonyan dolgozni.

Hogyan válik hatékonnyá az ilyen fajta önismereti munka?

Pontosan annyit vesz ki maga számára az ember, mint amennyit beletesz. Az önismereti munka nem séta a parkban, szoktam mondani, ezt idővel mindenki felismeri. Magunkért teszünk meg minden egyes lépést, és amit magunkért teszünk, azt a környezetünkben élőkért is tesszük, mert a saját változásunk eleve megmozgatja az egész rendszert. Az első alkalom után mindenkinek felajánlom, hogy még eldöntheti, hogy bele vág e ebbe a folyamatba vagy sem. Mélységesen megtisztelve ezzel egymást, hiszen közös „ügyért” jöttünk, fejlődni szeretnénk, tudatosabbá válni és ezt belső vágy nélkül nem lehet véghezvinni. A vesszőparipám, az önmagunkhoz kapcsolódás, e nélkül csak a sötétben tapogatózunk! A kapcsolataink hármas rendezése: Istennel, önmagunkkal és a másik emberrel az alapja annak, hogy milyen minőségű életet élek. Így kapcsolataink megjobbítása miatt is itt vagyunk. A diszkréció itt is, és a jelentkezésnél is fontos szempont, hiszen tudom, hogy nem könnyű megmutatni kik vagyunk valójában. A félelem ott húzódik, hogy nem sebződünk-e, ha őszinték vagyunk, hogy, jaj mi lesz, ha megtudják, milyen „béna vagyok”, de belátjuk a folyamat során, hogy egyáltalán nem bénák vagyunk, hanem a legbátrabbak! A legbátrabb döntést hoztuk azzal, hogy rájövünk mennyi mindennel vagyunk adósak magunk felé.

Mikor fognak indulni a következő lelkigondozói csoportok? Milyen témákra lehet számítani?

A következő csoportok februárban fognak indulni, a jelentkezés folyamatos, egy e-mailben kérjük a jelzést és felvesszük a kapcsolatot a jelentkezővel. 6 és 12 közötti létszámmal dolgozunk, hat főig egyedül moderálom a csoportot, hat fő felett ketten „hordozzuk” szakemberek. Jelenleg az a koncepció, hogy az első egyéni konzultáción felmérjük, hogy kinek mi a központi témája, és alapján rakjuk össze a csoportot, hogy hasonló a hasonlóval kerüljön össze. Ilyenkor azt is megbeszéljük, hogy az illető, tud e csoportban működni, ez a testhez állóbb neki, vagy pedig az egyéni kísérés.

Taller Tímea

A lelkigondozói csoportba való jelentkezés a következő email címen történik: mentallelkigondozo@gmail.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérem, adja meg a helyes számot! *