Digitális családi fejlődés

„Ha egy generáció alatt tönkre akarsz tenni egy vadon élő fajt, kezdd el etetni és örökre függésben tartod, a szolgád lesz.” Géczy Gábor

A Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodája és az EKIF Szülői esték néven programsorozatot indított, melynek célja szakemberek segítségével iránymutatást nyújtani a családok számára. Az első előadás témája korunk talán legfontosabb témaköre: a szülők szerepe iskolás gyermekeik online életében.

Az előadó, Mikle-Magyar Katalin klinikai szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta többek között utalt arra is, hogy a jelenleg elérhető tudományos vizsgálatok eredményei alapján milyen ajánlásokat fogalmazhatunk meg a digitális eszközök használatával kapcsolatban. Elég régóta használunk informatikai eszközöket, így már felnőtt egy generáció, akiknél mérhetővé vált a hatás. Kétségtelen, hogy a modern rendszereknek vannak előnyei, de ugyanakkor ezek felelőtlen használata sok problémának lehet a forrása.

A kutatások alapján – már a WHO ajánlásai szerint is – kétéves kor alatt tilos az informatikai eszközök használata, bármennyire kényelmes is ez a szülőknek. Ebben a korban alakulnak ki olyan képességek (pl. képalkotás), melyek elmaradása a későbbiekben intellektuális hátrányt eredményez.

3-4 éves korban maximum 20 perc naponta az ajánlott használati idő, a 6-10 éves korosztálynál a tévézést és az iskolai feladatokat is beleértve maximum 2 óra talán még nem ártalmas. Alvás előtt egy órával már senkinek sem javasolt a böngészés. 12 éves kor előtt saját eszköz birtoklása, 14 év alatt közösségi oldalak használata szintén maradandó károkat okozhat a gyermek fejlődésében. Idősebb korban a mennyiségi korlátot a minőséginek kellene átvennie.

Serdülőkortól a szülői nevelés eredményessége lecsökken, szerepét a példamutatás veszi át, így a szülőknek kell átgondolni saját szokásaikat, ha változtatni szeretnének ezen a területen.

Hasznos lehet létrehozni egy „digitális családi szerződést”, amelyben egyértelműen rögzítjük a szabályokat, mert ezzel már tud mit kezdeni a kamasz és későbbi vitákat lehet vele megelőzni. Fontos lenne, hogy ebbe belekerüljön, hogy csak házi feladat elkészítése után, és szülői kontroll biztosítása mellett használhatók az eszközök. Az éjszakába nyúló „kütyü” használat kifejezetten káros többek között a kialvatlanság miatt is. Képek és adatok küldése, megadása, ismeretlenekkel való kapcsolat kialakításának tilalma mellett a vásárlási korlátozás rögzítése is hasznos lehet.

A problémát talán úgy lehet megfogalmazni, hogy az átverés első lépcsőjeként „okos” eszköznek nevezett gépek használata következtében a valóságlátás torzulhat és sérülhet. Korábban a JEL-en lét volt meghatározó, személyes tapasztalatokon keresztül, az ember közvetlenül az isteni jelhez kapcsolódva természetes közegében és közvetlen kapcsolataiban létezett. Jelenleg egy köztes elem, egy manipulált szűrő beiktatásával erősen befolyásolt információk tömegét kellene rövid idő alatt feldolgozni.

A legnagyobb dilemma, hogy lemarad-e vagy kimarad-e a gyerek valamiből. Nagyon szerencsés, ahol a család és környezete, mint kisebb-nagyobb közösség hasonló alapon működik, hasonló értékek mentén gondolkodik, mert így a gyerek sem érzi kirekesztve magát. Később ez az élménye még önbizalmat is adhat neki, hisz már gyerekként is más tudott lenni és túlélte, hogy nem ment a nyájjal.

A szülőnek nagy a felelőssége, hogy ne alakuljon ki a gyermekeknél internetfüggőség, ebben az esetben szakemberhez kell fordulni. Egy „jó” hír, hogy az alkoholizmus már elég régen ismert gyógymódja jól alkalmazható ebben az esetben is.

A Jóisten inkább egyedi Puzzle formáknak teremtette az embereket és nem kockának. Ha ezt elképzeljük magunk előtt és eljátszunk a gondolattal, és egy kockákból vagy a kirakó formából kirakott képet megrázunk, hamar láthatjuk, hogy a kocka szétesik, mivel kohéziós kapcsolatai sokkal gyengébbek, egy kis megrázkódtatás esetén hamar szétcsúsznak. Mi döntünk arról, hogy a Jóisten terveinek megfelelő színes, formás személyiséggé, vagy kockává válunk, és nagy a felelősségünk, hogy a gyermekeinket mivé neveljük.

Próder Szabolcs