Családi imahelyeink Devecser- Szentkúton és Kolontáron

2016. július 31-én, a Szent Anna napi búcsú alkalmával, a veszprémi egyházmegye Családpasztorációs Irodája és a Reményforrás Egyesület két új imahelyet hozott létre a Devecser és Kolontár között elhelyezkedő, egykori Jézus-ösvény területén. Ünnepélyes átadásukra és megáldásukra a két település határában lévő Szentkútnál, valamint a kolontári templom alatti betlehemi barlangnál került sor. Az ünnepi szentmisét Dr. Márfi Gyula érsek úr mutatta be a Szentkútnál.

A Szentkút életet fakasztó vizénél méltó helyet talált az az imahely, mely a gyermektelen családok gyermekáldásáért hivatott létrejönni. A Torna patak mentén tovább haladva a kolontári templom dombjához juthatunk. Ennek szívében rejlik a betlehemi barlang másolata, mely a meg nem született gyermekek emlékét őrzi.

E két imaszándék, melyekért az imahelyek létrejöttek, a legtöbb család életében meghatározó, ugyanakkor kevés hasonló kezdeményezés valósult meg az országban.

Az imahelyek létrehozását az a gondolat hívta életre, hogy a Veszprém megyében élők számára is szükség van olyan szent helyekre, ahol örömüket, bánatukat bátran kimondhatják. Csöndben imádkozhatnak egymásért, családjukért.

Immáron öt év távlatából emlékszem vissza arra a napra, amikor helyet kerestünk e két imaszándéknak. Dr. Fodor János atya elvezetett engem és férjemet a Szentkúthoz. A katasztrófa pusztítása után újjáéledt, élettől pezsgő gólyamadaras mezőn, csendesen folydogáló patak vizénél úgy éreztük, ennél Istenhez közelibb helyet nem találhattunk volna a gyermeket áhító szülők számára. Körénk gyűlt a teremtett világ minden szimbóluma, mely évszázadok óta kifejezi az ember számára a születést, az élet fakadását: legfőképp a víz, mely a sötét mélységből tör föl, majd patakként tovább indul, akár az emberi élet, halad előre. Akadályokat leküzdve, életeket nevelve alakítja a tájat. A Nap fényében fürdő mező, otthon megannyi élőlény számára. A határtalan kék ég, mely felé bátran nyújtóznak a fák. Mindez a csoda pedig olyan csendben lüktet, buzog, születik és hal meg, amelyben az ember, ki szemléli, a bőrén érezheti a Teremtő közelségét. A természet szimbolikájával párbeszédben körénk gyűltek hitünk szimbólumai, kiegészítve mindazt, amit a környezet elénk tár: Krisztus urunk keresztje, Szűzanya, és az angyal, ki a jó hírt hozza, a kérést viszi Istenhez.

A Szentkút életadó vizénél, a teljesség e kicsi szeletében béke van még most is. Aki imádkozni vágyik, bátran megteheti.

A Szentkútnál elhelyezett táblán található ima egy olyan emberpár imája, akik kisgyermekért könyörögnek. Az ima vezérfonál, segít megfogalmazni és tudatosítja azt, amit olyan nehéz kimondani. Ugyanakkor bizalom van a szavak mögött a Teremtő felé.

Ha arra jártok, nyissátok meg a szíveteket a tábla képeire, szavaira és lássátok meg mögötte Krisztus erejét, mely már az édesanyja méhén belül is áldást ad, erőt, reményt sugároz az őt nézők felé.

A Betlehemi barlang a 2016-os szenteléstől kezdve a meg nem született gyermekek emlékhelye. Ez az emlékhely kiemelkedő fontossággal bír, hiszen hazánk egész területét nézve kevés azon imahelyek száma, ahol értük gyertyát gyújthatunk, imádkozhatunk.

Azok számára, akik átélték már ezt az érzést, tudják, mit jelent az, ha van hol emlékezni azokra, akinek saját emlékhely még nem állítható.

A Betlehemi barlangnak, a Vörös iszap katasztrófát követően, egy időre megszűnt a célja, akár egy gyermeket elvesztett emberpár életének értelme. Az iszap elmosta a hozzá vezető utat, épp úgy, ahogy egy haláleset törli el az ember szeme elől az élet örök útját. A barlang várta, hogy új tartalommal töltsék meg, várta, akár egy emberpár, hogy célja legyen. Azonban már neve által is sugallja, ez a hely nem a halál háza, hanem az örök születésé. Ahogy az egyházi évben is körbe forog születés és halál, Jézus emberi élete síkján. A barlang egy üres, életre váró anyaméh, ugyanakkor egy kiüresedett hajlék, mely már adott életet, melynek gyümölcse Isten jobbján foglal helyet. Örömteli dolog ez. Hinni tanít abban, amit nem látunk, bízni abban, ami nem kézzelfogható. A meg nem születet, vagy újszülöttként eltávozott kisgyermekek egyek a Teremtővel, általuk népesebb szeretett mennyei családunk.

A két emlékhely, mely 2016 nyarán szentelésre került, együtt alkotják meg mindazt, ami egy emberpár szívének legnagyobb kívánsága lehet. A születés csak a halál, és az újjászületés mentén nyerheti el teljes ragyogását, akár a fénysugár a teljes sötétségben. A semmiből a van, a van-ból a nincs, a nincs-ből a lesz, az isteni ígéret mentén fűződik fel egy emberi élet fonalára. Az emlékhelyek gyöngyök sok száz élet fonalán. Megszentelt helyek, ahol teret nyer Isten ígérete mindazoknak, akik hisznek benne és szeretett Fiában.

            A Szentelés ünnepe öt éve elmúlt. Az emlékhelyeket mi tartjuk életben azzal, ha hírét visszük. Kérünk tehát benneteket újra, viseljük szívünkön további sorsukat. Gondozzuk, építsük, gazdagítsuk, ahogy egy gyermeket nevelnénk, hiszen ki tudja, hány családnak segíthetünk általa. Ha pedig imáink meghallgatásra találnak, jusson eszünkbe egy-egy kis emléket függeszteni a Szűzanya köré, hogy akik idejönnek, lássák, ez nem hamis út, hanem az egyetlen, igaz, melyben nem csalatkoznak.

                                                                                                          Burucsné Walla Barbara

                                                                                                          Hegymagas, 2021.09. 24.